lesznek ám itt értelmesebb cikkek is értelmesebb sorozatokról, csak egy darabig netünk nem volt, most meg épp gépelős melóm van és dübörög a kárpátalja szindrómám*, úgyhogy jelenleg inkább nem vágnék bele semmiféle hosszadalmakba.
*igen, a gatwood háztartás még mindig ilyen őrülten vicces!
2016. október 26., szerda
jó cikk a youngerről 2.
nincs a végén román diszkózene! hát így semmi értelme az egésznek! de legalább az összes többi úgy üvölt, hogy a cw is megirigyelné, és sokszor a beszéd sem hallatszik ki alóluk.*
*úgynevezett gúnyos megjegyzés
*úgynevezett gúnyos megjegyzés
2016. július 6., szerda
2016. május 9., hétfő
jó cikk a good wife-ról
gyönge vagyok, én már a regina spektor dalnál elkezdtem bőgni - az első fölcsendülésnél.
vannak sorozatok, amikről ugyan tudom, hogy jók, mégis húzom-halasztom az elkezdésüket. így voltam a good wife-fal is, amit tavalyelőtt ősszel vettem csak elő, és első körben is csak nyolc részt néztem meg belőle - nem azért, mert nem tetszett, hanem egyszerűen így alakult. aztán egy évre rá újra nekiveselkedtem és meg sem álltam az akkor éppen aktuális epizódig.
biztos ti is észrevettétek már, hogy darálva sokszor nagyobb élmény végignézni valamit, és előfordul az is, hogy amíg a heti nézők minőségromlásról kezdenek panaszkodni, addig az egyszeri lemaradó ugyanolyan élvezettel fogyasztja a részeket. nem tudom, miért lehet ez így, talán az évek során kicsit jobban megfárad az ember vagy egyben nézve jobban érezhető a kohézió. így jártam a how i met your motherrel is például, a hatodik évadtól kezdtem hetiben nézni és csak a hetediktől kezdtem látni a lejtmenetet, holott sokan már jóval előbb elégedetlenkedtek.
a good wife-nál nem történt velem ilyen, végig őszinte csodálattal és szinte gyermeki rajongással figyeltem, milyen zseniális ügyekkel, húzásokkal, magánéleti buktatókkal állnak elő részről részre a készítők.
elég kevés az olyan sorozat, főleg országos csatornán, amelyik hosszú évadokon át képes ugyanazt a magas színvonalat nyújtani, nem is igazán jut most eszembe egy sem, a good wife viszont biztos, hogy egyike ezen keveseknek.
szuperül egyensúlyoztak a magánéleti vonal és a jogi, politikai ügyek útvesztőiben, ráadásul utóbbi kettőt teljesen emészthető formában, mégsem túlmagyarázva tálalták. nekem például a newsroom vagy a house or cards már túl sok, engem ilyen mélységekben nem tud lekötni az amerikai politika, viszont a good wife-ban sosem úgy próbálták megértetni a különböző szakmai információkat, mint mondjuk a scorpionben, ahol annyira életszerűtlenek a párbeszédek és olyan szinten nézik hülyének a közönséget, hogy az már gyakorlatilag elviselhetetlen.
mindemellett mindig akadt jó néhány zseniális vendégszereplő, mint például a többször visszatérő michael j. fox, vagy margo martindale, matthew goode, a jópofa karakterét fantasztikusan tálaló carrie preston, matthew perry, illetve legutóbb az őrülten szexi jeffrey dean morgan, aki még olvasószemüvegben is bugyicsusszantóan néz ki. (ráadásul hanyagul a félfának támaszkodva olvas, hát komolyan már...)
és még hosszasan sorolhatnám, hiszen tömve volt jobbnál jobb színészekkel ez a hét év, de így is nehéz egy posztba belezsúfolni mindent, amitől csodálatos volt ez a sorozat.
sajnos több jó karakternek is búcsút kellett inteni menetközben, de ha valakinek a távozása nem hatott meg, akkor az ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** archie panjabié ***SPOILER VÉGE*** volt. ugyan nagy fölháborodás és balhé övezte a kiírását -- ezért is merek írni róla (bár inkább kifehérítettem), mert kizártnak tartom, hogy ebbe nem futott bele még az is, aki csak eztán akarja elkezdeni a darálást --, de színészileg eléggé a nulla felé konvergál a hölgy, a karakterét pedig szintén nem éreztem valami nagy számnak. attól, hogy valaki biszexuális, még nem lesz automatikusan érdekes. énszerintem.
ha már spoilerek, akkor hadd adjak egy jó tanácsot az újonc nézőknek: én a helyetekben hanyagolnék bármiféle keresést és legjobb még az imdb-t is elkerülni. őrülten szerencsésnek érzem magam, hogy az egyik legjobb részről semmiféle infóm sem volt és úgy kellett összevakarnom magam a padlóról, miután megnéztem. tudom, hogy sokakat nem zavar, ha előre tudják az eseményeket, sőt kifejezetten szeretnek képben lenni, de néha igenis kellenek a nagy meglepetések. higgyétek el, jó lesz.
szóval ott tartottam, hogy lassacskán mindenki kikopott alicia mellől, hogy ez a pénz vagy julianna margulies kollégák közti népszerűtlenségének köszönhető-e, nem tudom, mindenesetre mindig tudtak olyan új állandó- vagy vendégszereplőket behozni, akik kitöltötték az űrt. ilyen a mind színészi teljesítményben, mind karakterileg kiváló, luccát alakító, mókás nevű cush jumbo, aki megtestesítette mindazt, amit ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** kalindával ***SPOILER VÉGE*** nem tudtak megvalósítani az írók.
és hogy sztorik terén mit nyújtott a good wife? hát mindent. nem emlékszem a százötvenhat epizódból egyre sem, amiben nem valami valóban figyelemreméltó üggyel foglalkoztak volna. ráadásként igyekeztek mindig frissek, naprakészek lenni, olyan témákat dolgoztak föl, mint a ferguson-ügy, az nsa-botrányok vagy a meleg pártól az esküvői tortát megtagadó cukrász. ezeket is napestig lehetne sorolni, de egyértelműen érdemesebb megnézni. kétségkívül nem nyúltak mindhez tökéletesen, akadtak kisebb-nagyobb bakik, amikbe bele lehet kötni, de nem hiszem, hogy különösebben érdemes volna, mert ezektől függetlenül is marha frankó ügyeket vonultattak föl.
nyilván reméltem, de egyáltalán nem gondoltam, hogy sikerül a finálét is olyan jól alakítani, csűrni-csavarni a szálakat, mint ahogy azt hét éven át tették.
míg a korábban már említett scorpionben úgy csavarnak még egyet, majd még egyet a már amúgy is nevetségesen lehetetlen küldetésen, hogy az ember legszívesebben tíz körmével kaparná le az összes bőrt az arcáról, addig ebben a sorozatzáróban úgy generálták a feszültséget, ahogy azt az eheti silicon valley-ben már megint nem voltak képesek megtenni. nem volt olcsó, sem buta, hihető volt és élvezetes. lehet, hogy nem volt teljesen hiteles a tárgyalás, lehet, hogy inkább a drámára helyezték a hangsúlyt, de nekem nem okozott csalódást.
közben pedig apránként búcsút intettek mindenkinek, engem meg egyre csak fojtogatott a sírás.
sajnos sosem tudtam elég jó ajánlót írni azoknak a sorozataimnak, amikért oda vagyok meg vissza, de ha adtok pár rész esélyt a good wife-nak, nagyon valószínűnek tartom, hogy ti is odalesztek érte.
mivel hét év eseményeit nehéz egyetlen posztba beletömöríteni, ezért összefoglalónak sem lett az igazi ez a jó cikk, de egy kis nosztalgiára, morfondírozásra talán megfelel azoknak, akik végigkísérték az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb sorozatát.
a végére nemcsak az epizódcímek szószáma ért körbe, hanem alicia is. ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** nem rágták a szánkba a jövőt, nem varrtak el minden egyes szálat, de ez nem is az a sorozat, amit ne lehetne a levegőben lógva hagyni. ***SPOILER VÉGE*** akad, akinek az a véleménye, hogy végül ugyanott toporog a karakter és még mindig csak ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** egy hapsi után fut, ***SPOILER VÉGE*** dehát nem a boldogságot kergetjük mindannyian?
"in my opinion, your honor".
vannak sorozatok, amikről ugyan tudom, hogy jók, mégis húzom-halasztom az elkezdésüket. így voltam a good wife-fal is, amit tavalyelőtt ősszel vettem csak elő, és első körben is csak nyolc részt néztem meg belőle - nem azért, mert nem tetszett, hanem egyszerűen így alakult. aztán egy évre rá újra nekiveselkedtem és meg sem álltam az akkor éppen aktuális epizódig.
biztos ti is észrevettétek már, hogy darálva sokszor nagyobb élmény végignézni valamit, és előfordul az is, hogy amíg a heti nézők minőségromlásról kezdenek panaszkodni, addig az egyszeri lemaradó ugyanolyan élvezettel fogyasztja a részeket. nem tudom, miért lehet ez így, talán az évek során kicsit jobban megfárad az ember vagy egyben nézve jobban érezhető a kohézió. így jártam a how i met your motherrel is például, a hatodik évadtól kezdtem hetiben nézni és csak a hetediktől kezdtem látni a lejtmenetet, holott sokan már jóval előbb elégedetlenkedtek.
a good wife-nál nem történt velem ilyen, végig őszinte csodálattal és szinte gyermeki rajongással figyeltem, milyen zseniális ügyekkel, húzásokkal, magánéleti buktatókkal állnak elő részről részre a készítők.
elég kevés az olyan sorozat, főleg országos csatornán, amelyik hosszú évadokon át képes ugyanazt a magas színvonalat nyújtani, nem is igazán jut most eszembe egy sem, a good wife viszont biztos, hogy egyike ezen keveseknek.
szuperül egyensúlyoztak a magánéleti vonal és a jogi, politikai ügyek útvesztőiben, ráadásul utóbbi kettőt teljesen emészthető formában, mégsem túlmagyarázva tálalták. nekem például a newsroom vagy a house or cards már túl sok, engem ilyen mélységekben nem tud lekötni az amerikai politika, viszont a good wife-ban sosem úgy próbálták megértetni a különböző szakmai információkat, mint mondjuk a scorpionben, ahol annyira életszerűtlenek a párbeszédek és olyan szinten nézik hülyének a közönséget, hogy az már gyakorlatilag elviselhetetlen.
mindemellett mindig akadt jó néhány zseniális vendégszereplő, mint például a többször visszatérő michael j. fox, vagy margo martindale, matthew goode, a jópofa karakterét fantasztikusan tálaló carrie preston, matthew perry, illetve legutóbb az őrülten szexi jeffrey dean morgan, aki még olvasószemüvegben is bugyicsusszantóan néz ki. (ráadásul hanyagul a félfának támaszkodva olvas, hát komolyan már...)
és még hosszasan sorolhatnám, hiszen tömve volt jobbnál jobb színészekkel ez a hét év, de így is nehéz egy posztba belezsúfolni mindent, amitől csodálatos volt ez a sorozat.
sajnos több jó karakternek is búcsút kellett inteni menetközben, de ha valakinek a távozása nem hatott meg, akkor az ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** archie panjabié ***SPOILER VÉGE*** volt. ugyan nagy fölháborodás és balhé övezte a kiírását -- ezért is merek írni róla (bár inkább kifehérítettem), mert kizártnak tartom, hogy ebbe nem futott bele még az is, aki csak eztán akarja elkezdeni a darálást --, de színészileg eléggé a nulla felé konvergál a hölgy, a karakterét pedig szintén nem éreztem valami nagy számnak. attól, hogy valaki biszexuális, még nem lesz automatikusan érdekes. énszerintem.
ha már spoilerek, akkor hadd adjak egy jó tanácsot az újonc nézőknek: én a helyetekben hanyagolnék bármiféle keresést és legjobb még az imdb-t is elkerülni. őrülten szerencsésnek érzem magam, hogy az egyik legjobb részről semmiféle infóm sem volt és úgy kellett összevakarnom magam a padlóról, miután megnéztem. tudom, hogy sokakat nem zavar, ha előre tudják az eseményeket, sőt kifejezetten szeretnek képben lenni, de néha igenis kellenek a nagy meglepetések. higgyétek el, jó lesz.
david buckley legjobb szerzeménye az ötödik évadból
szóval ott tartottam, hogy lassacskán mindenki kikopott alicia mellől, hogy ez a pénz vagy julianna margulies kollégák közti népszerűtlenségének köszönhető-e, nem tudom, mindenesetre mindig tudtak olyan új állandó- vagy vendégszereplőket behozni, akik kitöltötték az űrt. ilyen a mind színészi teljesítményben, mind karakterileg kiváló, luccát alakító
és hogy sztorik terén mit nyújtott a good wife? hát mindent. nem emlékszem a százötvenhat epizódból egyre sem, amiben nem valami valóban figyelemreméltó üggyel foglalkoztak volna. ráadásként igyekeztek mindig frissek, naprakészek lenni, olyan témákat dolgoztak föl, mint a ferguson-ügy, az nsa-botrányok vagy a meleg pártól az esküvői tortát megtagadó cukrász. ezeket is napestig lehetne sorolni, de egyértelműen érdemesebb megnézni. kétségkívül nem nyúltak mindhez tökéletesen, akadtak kisebb-nagyobb bakik, amikbe bele lehet kötni, de nem hiszem, hogy különösebben érdemes volna, mert ezektől függetlenül is marha frankó ügyeket vonultattak föl.
nyilván reméltem, de egyáltalán nem gondoltam, hogy sikerül a finálét is olyan jól alakítani, csűrni-csavarni a szálakat, mint ahogy azt hét éven át tették.
míg a korábban már említett scorpionben úgy csavarnak még egyet, majd még egyet a már amúgy is nevetségesen lehetetlen küldetésen, hogy az ember legszívesebben tíz körmével kaparná le az összes bőrt az arcáról, addig ebben a sorozatzáróban úgy generálták a feszültséget, ahogy azt az eheti silicon valley-ben már megint nem voltak képesek megtenni. nem volt olcsó, sem buta, hihető volt és élvezetes. lehet, hogy nem volt teljesen hiteles a tárgyalás, lehet, hogy inkább a drámára helyezték a hangsúlyt, de nekem nem okozott csalódást.
közben pedig apránként búcsút intettek mindenkinek, engem meg egyre csak fojtogatott a sírás.
sajnos sosem tudtam elég jó ajánlót írni azoknak a sorozataimnak, amikért oda vagyok meg vissza, de ha adtok pár rész esélyt a good wife-nak, nagyon valószínűnek tartom, hogy ti is odalesztek érte.
mivel hét év eseményeit nehéz egyetlen posztba beletömöríteni, ezért összefoglalónak sem lett az igazi ez a jó cikk, de egy kis nosztalgiára, morfondírozásra talán megfelel azoknak, akik végigkísérték az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb sorozatát.
a végére nemcsak az epizódcímek szószáma ért körbe, hanem alicia is. ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** nem rágták a szánkba a jövőt, nem varrtak el minden egyes szálat, de ez nem is az a sorozat, amit ne lehetne a levegőben lógva hagyni. ***SPOILER VÉGE*** akad, akinek az a véleménye, hogy végül ugyanott toporog a karakter és még mindig csak ***SPOILER KIFEHÉRÍTVE*** egy hapsi után fut, ***SPOILER VÉGE*** dehát nem a boldogságot kergetjük mindannyian?
"in my opinion, your honor".
2016. április 27., szerda
jó cikk a limitlessről 2.
sok újat nem tudok mondani az idei legfrankóbb országos újoncról, mert az első jó cikk óta nem változott a véleményem, de föltétlen meg akarok emlékezni róla, mert nem lehet eleget dicsérni. zseniális volt az egész szezon, sokszor egy-egy epizódon többet röhögtem, mint némely szitkomok teljes évadán. (rólad van szó, new girl!)
igazából sosem akart több lenni egy epizodikus nyomozósnál, de eszméletlen kreativitással tették szórakoztatóvá a heti ügyeket, mindig sikerült kicsit másképp megközelíteni a témát, valami újat vinni bele. könnyed, bohó kis habos kakaó ez a sorozat.úristen, miért kell ilyeneket írnom, most habos kakaót akarok inni!
és a finálé pont azt bizonyította be, amit a kezdetekkor mondtam a komolytalankodás kapcsán: a kétrészes zárás kicsit karót nyeltebb lett a kelleténél és emiatt féllábbal átcsusszantunk a túlságosan is fölülreprezentált lapos nyomozósok oldalára. hiába próbáltak a készítők itt-ott elszórni egy-egy humorbonbont, most valahogy nem működtek igazán. az extrajelenettel viszont esmént kitettek magukért, és én megesküszöm bármire, hogy meghalok, ha nem nézhetem jövőre is a limitlesst. annyira üdítő változatosság a bőkezűen osztogatott kiváló poénjaival és a remek alakítást nyújtó mcdormannel, hogy nagyon aljas húzás lenne a csatornától, ha idejekorán megválnának tőle.
plusz nagyon szeretem a zenéjét és szeretném még jó sokszor meghallgatni. (ha lesz második évad és véletlenül megváltoztatják, akkor megverek valakit!)
az egyetlen vigaszom, hogy eléggé sikerült lekerekíteni a szezon végét, úgyhogy ha zárulna is a mókatár, olyan istentelenül fájó űrt nem hagyna maga után, mint például a tscc, aminek a kaszáját még mindig nem sikerült földolgoznom. de azért nem kell féregnek lenni, cbs!
igazából sosem akart több lenni egy epizodikus nyomozósnál, de eszméletlen kreativitással tették szórakoztatóvá a heti ügyeket, mindig sikerült kicsit másképp megközelíteni a témát, valami újat vinni bele. könnyed, bohó kis habos kakaó ez a sorozat.
és a finálé pont azt bizonyította be, amit a kezdetekkor mondtam a komolytalankodás kapcsán: a kétrészes zárás kicsit karót nyeltebb lett a kelleténél és emiatt féllábbal átcsusszantunk a túlságosan is fölülreprezentált lapos nyomozósok oldalára. hiába próbáltak a készítők itt-ott elszórni egy-egy humorbonbont, most valahogy nem működtek igazán. az extrajelenettel viszont esmént kitettek magukért, és én megesküszöm bármire, hogy meghalok, ha nem nézhetem jövőre is a limitlesst. annyira üdítő változatosság a bőkezűen osztogatott kiváló poénjaival és a remek alakítást nyújtó mcdormannel, hogy nagyon aljas húzás lenne a csatornától, ha idejekorán megválnának tőle.
plusz nagyon szeretem a zenéjét és szeretném még jó sokszor meghallgatni. (ha lesz második évad és véletlenül megváltoztatják, akkor megverek valakit!)
2016. március 10., csütörtök
jó cikk a man seeking womanről
hát a világ legnagyobb aljassága, hogy csak tízrészesek az évadok. nekem idén is a kedvenceim között volt a sorozat, mert egyszerűen imádom simon rich elszállt humorát meg fantazmagóriáit és nagyon bejött a szélesebbre vett látókör is. remélem, nem jut a legit sorsára, hogy két kurta szezonnal kell beérnünk, de ha más nem, akkor még olvasgatni azért lehet richtől. nekem a manciking* alapjául szolgáló the last girlfriend on earth és a pár hónapja kezembe került what in god's name is meglehetősen tetszett. szóval ha ti is szomorkodtok, hogy máris véget ért az idei adag lábkalimpa, akkor nézzetek körül a könyvtárban -- nem fogtok csalódni, írásban is remekül működik ez a nagy halom abszurdum.
*igen, gatwoodék háza táján ez viccesnek számít és így emlegetjük egymás közt a sorozatot.
*igen, gatwoodék háza táján ez viccesnek számít és így emlegetjük egymás közt a sorozatot.
2016. március 6., vasárnap
jó cikk a youngerről
tavaly még egész kellemes kis guilty pleasure volt ez a sorozat, némi -- nem mindig teljesen hiteles és naprakész -- betekintéssel a könykiadói kulisszák mögé, de sajnos, mint az várható volt, a második évadra elfogyott a muníció és ezzel beköszöntött a klisés, valamint a hülyébbnél hülyébb helyzetek végeláthatatlan sora.
igazából nem különösebben jócikkpozitív a younger, de az eheti epizód konklúziója annyira nevetséges volt, hogy mégis rászánom ezt a pár mondatnyi bájtot az internet ezen eldugott bugyrában.
szóval a tanulság: ha az embernek nagy nehezen sikerül rávennie a hapekját, hogy fogadja el az eljegyzésük státuszát, akkor mindenki boldogan él, míg meg nem hal. a párocska az eljegyzés hivatalossá válásának apropóján, az ismerősök pedig azért, mert végre lájkolhatják őket a facebookon. hát szóval... ez már a sekélyesség olyan szintje, hogy csakis röhögni érdemes rajta. és a legragyogóbb az egészben, hogy mindezt mínusz nulla iróniával tolják.
ha pedig valakinek merő önkínzásból kedve támadna elolvasni a sorozat alapjául szolgáló könyvet, akkor javaslom, hogy inkább fusson a szélrózsa minden irányába, mert mint azt a goodreadsen írtam:
a kicsit túlzsúfolt és kínos pilot után elég kellemes guilty pleasure lett a sorozatból, ezért kíváncsiságból (meg mert elavultnak tűntek a kiadó módszerei és ezt a könyv tízéves mivoltára fogtuk) elolvastam az alapötletként szolgáló könyvet. nos. a kiadói munkálatokról kevés szó esik benne, úgyhogy emiatt kár volt belevágni, a történet meg olyan ódon, mintha valami több évtizedes danielle steel regény volna. szóval a sztori uncsi, bénák a karakterek, a vége pedig különösen borzasztóra sikerült. de legalább egész gyorsan lehetett haladni vele - már amikor fűlött hozzá a fogam, ugye.
függöny, taps, román diszkózene.
igazából nem különösebben jócikkpozitív a younger, de az eheti epizód konklúziója annyira nevetséges volt, hogy mégis rászánom ezt a pár mondatnyi bájtot az internet ezen eldugott bugyrában.
szóval a tanulság: ha az embernek nagy nehezen sikerül rávennie a hapekját, hogy fogadja el az eljegyzésük státuszát, akkor mindenki boldogan él, míg meg nem hal. a párocska az eljegyzés hivatalossá válásának apropóján, az ismerősök pedig azért, mert végre lájkolhatják őket a facebookon. hát szóval... ez már a sekélyesség olyan szintje, hogy csakis röhögni érdemes rajta. és a legragyogóbb az egészben, hogy mindezt mínusz nulla iróniával tolják.
ha pedig valakinek merő önkínzásból kedve támadna elolvasni a sorozat alapjául szolgáló könyvet, akkor javaslom, hogy inkább fusson a szélrózsa minden irányába, mert mint azt a goodreadsen írtam:
a kicsit túlzsúfolt és kínos pilot után elég kellemes guilty pleasure lett a sorozatból, ezért kíváncsiságból (meg mert elavultnak tűntek a kiadó módszerei és ezt a könyv tízéves mivoltára fogtuk) elolvastam az alapötletként szolgáló könyvet. nos. a kiadói munkálatokról kevés szó esik benne, úgyhogy emiatt kár volt belevágni, a történet meg olyan ódon, mintha valami több évtizedes danielle steel regény volna. szóval a sztori uncsi, bénák a karakterek, a vége pedig különösen borzasztóra sikerült. de legalább egész gyorsan lehetett haladni vele - már amikor fűlött hozzá a fogam, ugye.
függöny, taps, román diszkózene.
2016. január 20., szerda
jó cikk a billy & billie-ről
"- i'm not trying to be stupid.
- well, i guess you're just a natural then."
tavaly tavasszal adta le az audience network (bármi legyen is az) a billy & billie tízrészes első és valószínűleg egyben utolsó szezonját.
a legeslegfontosabb dolog, amit tudni kell róla, és ami nekem is fölkeltette az érdeklődésem iránta, az az, hogy az epizódok egy-egy nirvana dal után kapták a címüket. erre a magyarázat pedig tök egyszerű, a készítő, neil labute szereti a nirvanát. én is szeretem őket, ezért csináltam ezt a teljesen értelmetlen montázst a dologból:
nem lövök el hatalmas titkot, ha elmondom - mivel hamar kiderül -, hogy biliék mostohatestvérek és ez adja meg a sorozat romantikus vonulatának pikantériáját.
szóval a felütés érdekes, ám a történet kibontakozása alapján jobban belegondolva annyira mégsem merész. persze valószínű, hogy ennél kényelmetlenebb verzióban már nem merték bevállalni a témát, mert az már biztosan elriasztotta volna a nézőket, de mivel egyrészt tinikorukban kerültek egy családba, másrészt soha nem alakult ki köztük testvéri szeretet, ezért aztán én nem annyira tartottam polgárpukkasztónak a kapcsolatukat, mint amilyennek a környezetük megélte. de az is lehet, hogy azért, mert nekem nincs testvérem. (viszont pl. általános iskolai osztálytársam járt úgy, hogy hetedikes-nyolcadikosok lehettünk, amikor ő is belezúgott az újdonsült mostohatestvérébe, illetve ismertem olyanokat is, akik felnőttként lettek egy család és így jöttek össze pár év elteltével és még ekkor is ferde szemmel néztek rájuk. hát nekem őszintén fogalmam sincs, miért.)
na mindegy, tehát a sorozat. a fölállása egyszerű, mint a faék, akár színdarabnak is elmenne, hiszen kevés szereplővel operál és alig pár helyszínen játszódik, a fő hangsúly pedig a dialógusokon van, amelyek szerintem elég jól kidolgozottak, noha labute néha hagyta a színészeit improvizálni is.
a főszereplők kapcsolata nagyon természetesen ábrázolt mind színészileg, mind írás szempontjából, és a mellékszereplők is jól megállják a helyüket. egyetlen kisebb problémám a legjobb barátnővel akadt, aki szerintem annyira klassz legjobb barátnő volt, hogy egyáltalán nem éreztem szükségét a hozzá kapcsolódó fordulatnak, mert részemről bőven működött az alapszerepben is. nem mintha rontott volna rajta bármit, de kicsit fölöslegesnek éreztem.
én azért találtam szupernek a billy & billie-t, mert egyáltalán nincs túlművészieskedve, mégis van egyfajta meghitt indie hangulata, ráadásul meglehetősen frankó a humora is.
habár úgy tűnik, hogy adam brody jelenleg csak filmezget, lisa joyce pedig egy hbo-sajátgyártásúban kapott szerepet - s ezek mellett talán elférne egy újabb rövidke szezon -, valamint a készítő is úgy nyilatkozott, hogy szó esett annak idején folytatásról, ám a sorozat twittere elég nagy hallgatásba burkolózott tavaly szeptember óta és semmilyen egyéb platformon sincs hír második évadról, ezért én már lógó orral elkönyveltem, hogy bizony ennyivel kell beérni.
de talán éppen ettől a kurtaságtól válik majd kellemes, kissé keserédes emlékké bb-ék története.
ne szégyelljetek a nirvana dalcímek miatt belevágni, remek szórakozás lesz, meglátjátok!
- well, i guess you're just a natural then."
tavaly tavasszal adta le az audience network (bármi legyen is az) a billy & billie tízrészes első és valószínűleg egyben utolsó szezonját.
a legeslegfontosabb dolog, amit tudni kell róla, és ami nekem is fölkeltette az érdeklődésem iránta, az az, hogy az epizódok egy-egy nirvana dal után kapták a címüket. erre a magyarázat pedig tök egyszerű, a készítő, neil labute szereti a nirvanát. én is szeretem őket, ezért csináltam ezt a teljesen értelmetlen montázst a dologból:
ráadásul nem is látszanak rendesen a kisebb darabok. ügyes munka!
szóval a felütés érdekes, ám a történet kibontakozása alapján jobban belegondolva annyira mégsem merész. persze valószínű, hogy ennél kényelmetlenebb verzióban már nem merték bevállalni a témát, mert az már biztosan elriasztotta volna a nézőket, de mivel egyrészt tinikorukban kerültek egy családba, másrészt soha nem alakult ki köztük testvéri szeretet, ezért aztán én nem annyira tartottam polgárpukkasztónak a kapcsolatukat, mint amilyennek a környezetük megélte. de az is lehet, hogy azért, mert nekem nincs testvérem. (viszont pl. általános iskolai osztálytársam járt úgy, hogy hetedikes-nyolcadikosok lehettünk, amikor ő is belezúgott az újdonsült mostohatestvérébe, illetve ismertem olyanokat is, akik felnőttként lettek egy család és így jöttek össze pár év elteltével és még ekkor is ferde szemmel néztek rájuk. hát nekem őszintén fogalmam sincs, miért.)
na mindegy, tehát a sorozat. a fölállása egyszerű, mint a faék, akár színdarabnak is elmenne, hiszen kevés szereplővel operál és alig pár helyszínen játszódik, a fő hangsúly pedig a dialógusokon van, amelyek szerintem elég jól kidolgozottak, noha labute néha hagyta a színészeit improvizálni is.
a főszereplők kapcsolata nagyon természetesen ábrázolt mind színészileg, mind írás szempontjából, és a mellékszereplők is jól megállják a helyüket. egyetlen kisebb problémám a legjobb barátnővel akadt, aki szerintem annyira klassz legjobb barátnő volt, hogy egyáltalán nem éreztem szükségét a hozzá kapcsolódó fordulatnak, mert részemről bőven működött az alapszerepben is. nem mintha rontott volna rajta bármit, de kicsit fölöslegesnek éreztem.
tessék, még egy bénácska montázs, hogy hosszabbnak tűnjék ez a jó cikk!
habár úgy tűnik, hogy adam brody jelenleg csak filmezget, lisa joyce pedig egy hbo-sajátgyártásúban kapott szerepet - s ezek mellett talán elférne egy újabb rövidke szezon -, valamint a készítő is úgy nyilatkozott, hogy szó esett annak idején folytatásról, ám a sorozat twittere elég nagy hallgatásba burkolózott tavaly szeptember óta és semmilyen egyéb platformon sincs hír második évadról, ezért én már lógó orral elkönyveltem, hogy bizony ennyivel kell beérni.
de talán éppen ettől a kurtaságtól válik majd kellemes, kissé keserédes emlékké bb-ék története.
ne szégyelljetek a nirvana dalcímek miatt belevágni, remek szórakozás lesz, meglátjátok!
2016. január 1., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)