jó cikk a limitlessről 2.

sok újat nem tudok mondani az idei legfrankóbb országos újoncról, mert az első jó cikk óta nem változott a véleményem, de föltétlen meg akarok emlékezni róla, mert nem lehet eleget dicsérni. zseniális volt az egész szezon, sokszor egy-egy epizódon többet röhögtem, mint némely szitkomok teljes évadán. (rólad van szó, new girl!)

igazából sosem akart több lenni egy epizodikus nyomozósnál, de eszméletlen kreativitással tették szórakoztatóvá a heti ügyeket, mindig sikerült kicsit másképp megközelíteni a témát, valami újat vinni bele. könnyed, bohó kis habos kakaó ez a sorozat. úristen, miért kell ilyeneket írnom, most habos kakaót akarok inni!
és a finálé pont azt bizonyította be, amit a kezdetekkor mondtam a komolytalankodás kapcsán: a kétrészes zárás kicsit karót nyeltebb lett a kelleténél és emiatt féllábbal átcsusszantunk a túlságosan is fölülreprezentált lapos nyomozósok oldalára. hiába próbáltak a készítők itt-ott elszórni egy-egy humorbonbont, most valahogy nem működtek igazán. az extrajelenettel viszont esmént kitettek magukért, és én megesküszöm bármire, hogy meghalok, ha nem nézhetem jövőre is a limitlesst. annyira üdítő változatosság a bőkezűen osztogatott kiváló poénjaival és a remek alakítást nyújtó mcdormannel, hogy nagyon aljas húzás lenne a csatornától, ha idejekorán megválnának tőle.

plusz nagyon szeretem a zenéjét és szeretném még jó sokszor meghallgatni. (ha lesz második évad és véletlenül megváltoztatják, akkor megverek valakit!)

az egyetlen vigaszom, hogy eléggé sikerült lekerekíteni a szezon végét, úgyhogy ha zárulna is a mókatár, olyan istentelenül fájó űrt nem hagyna maga után, mint például a tscc, aminek a kaszáját még mindig nem sikerült földolgoznom. de azért nem kell féregnek lenni, cbs!